Milyen gyakran észre sem vesszük,

Szerelem ... Mi ez? Ezt a kérdést mindenkinek megvan a saját válaszát. Tény, hogy a szeretet van valami, hogy összehozza az embereket, mind a boldogság és a fájdalom, annak ellenére, hogy ez, ez a szerelem. Sokszor csak nem veszi észre, aki valaki mi csendben, csendben szereti annyira drágán, és kétségbeesetten. De a hang egy lángoló szív nem megfullad, és égő szemmel nem elrejteni ...
Szerelem behatol a szíve mindenki a maga idejében ... és most már behatolt a szíve. szívében egy kétségbeesett ember. A történet úgy kezdődött, az első napon a tél ... mikor volt az első, a legszebb hó ... De később ... És most egy kicsit a múltról ...
Barátok voltak, a legjobb. Ők mindig vidám, jó együtt. Mentek, viccelődött, közös titkot. Minden megy rendben ... sőt. Szinte soha nem nézett a szemébe, és néha tartotta a kezét a szíve fölött. Mindig csodálkoztam, hogy mi történt vele ... azt mondta, hogy csak az érzelmek megszúrja a szív, ... de soha nem hitt benne, és csendesen mosolygott. De mindig szerették ... hűségesen, és gyengéden, teljes szívemből ... teljes szívemből. Hogyan furcsa dolgok történnek az életben, akkor gyakran találni a személy mellett ... és nem veszi észre, hogy ő kezeli, akkor. De ezen első nap a téli ... minden megváltozott ... nagyon megváltozott ...
Úgy döntöttek, hogy eleget ... Azt akarta mondani valamit. Mondj valami nagyon fontos (talán már sejtette, hogy volt, de sokkal érdekesebb). Így találkoztak. Először sétáltunk ... molchali..prosto bámulja a hóesést ... és ott kérdezte.
- Duck mit akar beszélni velem?
- mmm..ya akart mondani valamit, amit bevallani! - Azt mondta.
- Várj. Csak is akartam mondani, hogy ...
- Először is hadd - szakította félbe őt - nagyon nehéz számomra.
- Nem. Eleinte én mondom.
- Beszélj. - mondta kelletlenül.
- Beleszerettem.
- Hm ... ... én örülök - mondta halkan, könnyes a szeme. - és ki ő?
- Mmmm.on csodálatos: a legkedvesebb, legszebb, a megértés és szimpatikus. Ő fehér angyali szőke fürtök, a nevetés, a szeme szúrós egyik oldalról a másikra, amit soha nem lehet fogni ... ez mind ad nekem boldogságot. Imádom nagyon, nagyon szeretem. - mondta, és igyekezett a szemébe. De nem tudta megmutatni nekik.
Hó esett, és az arcán könnyek folyt egyik a másik után. Nem tudta megállítani őket.
Abban a pillanatban rájött, hogy az élet már nincs értelme, nem tud remélni kölcsönösség. Az ő szeretet, gyengédség ... szeretni ...
Mivel ő nem próbálta elrejteni a könnyeit látta őket, és megkérdezte:
- Miért ezek a könnyek.?
- Joy - mondta -, örülök neki.
- Ön még nem hallott a főnök, ki ő.
- Ez most nem fontos - mondta, és eltűnt abban az időben.
És ott ült, és egyszerűen nem értette, miért hagyta.
Hazatérve, ő megpróbálta, hogy hívja őt. De ő nem válaszolt. És volt szüksége, hogy befejezze, mondjuk arról, hogy ki a férfi, akit szeret ...
Tehát 3:00 ment a házába. Nem érdekelte, hogy a szülei azt mondják, amikor őket ebben az időben, őt nem érdekli, hogy szüksége volt egy hosszú ideje, hogy menjen előtte.
És most elment a házába, és látta. Ott ült a hóban. Szívtam. A keze remegett. És a szeme mind a könnyek. Bejött, és nem teszi lehetővé, hogy mondjon valamit, suttogta:
- Szeretlek ....
Az arcán volt egy tömeges érzelmek, boldog volt, de nem tudott segíteni, mosolygós, meglepetés. Azt mondta neki:
- Szeretlek ....
ő félbeszakította és azt mondta:
- Tudom.
Csókolóztak. A szemük, ez volt az a szenvedély, a tűz volt, ez volt a boldogság.
Úgy maradt egész éjjel a hideg hó ... de nem érzem ... mert szeretnek melegítjük.